A Soproni Egyetem Botanikus Kertjének madárvilága

A nappali ragadozómadarak közül korábban megfigyelték a vörös vércse (Falco tinnunculus) költését, de a karvaly (Accipiter nisus) is fészkelt már a Felső Botanikus Kert tűlevelű fákkal sűrűbben telepített részein. A bagolyalakúakat a macskabagoly (Strix aluco) és az erdei fülesbagoly (Asio otus) – mint alkalmi költő fajok – képviselik a Botanikus Kert területén.

A botanikuskerti tó – amellett, hogy itatóként is szolgál a madaraknak – jó fészkelési lehetőséget nyújt a tőkés récének (Anas platyrhynchos) (1. kép), amely szinte minden évben költ itt. De megfigyeltek és gyűrűztek itt már jégmadarat (Alcedo atthis) is.

A hazai galambfélék három faja is fészkel a Botanikus Kertben: gyakori az örvös galamb (Columba palumbus) és a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) (2. kép), alkalmi fészkelő a vadgerle (S. turtur).

A harkályok több képviselője is fészkel a Botanikus Kertben. A leggyakoribb a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) (3. kép), amely odúkészítésével számos más odúlakó, ám odút készíteni nem képes fajnak biztosít fészkelési lehetőséget. Emellett kis számban költ a nyaktekercs (Jynx torquilla) és a nagyobb testű zöld küllő (Picus viridis) is.

Jellegzetes, épületeinkhez kötődő faj a sarlósfecske (Apus apus), amely korábban nagyobb számban költött a Fekete Zoltán kollégium padlásán, de egy-két pár alkalomszerűen még most is fészkel.

2. kép: Balkáni gerle (Streptopelia decaocto)

3. kép: Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)

A Botanikus Kertben megfigyelhető madárfajok zöme az énekesmadarak (Passeriformes) közé tartozik. A kert gazdag cserjeállománya számos cserjelakó énekesmadárnak nyújt kiváló fészkelési lehetőséget. Ezek közül a leggyakoribb és talán legismertebb faj a feketerigó (Turdus merula) (4. kép), amelynek közeli rokona, az énekes rigó (T. philomelos) (5. kép) is jellegzetes fészkelő a területen. A cserjeszintben költő poszátaféléket a barátposzáta (Sylvia atricapilla) (6. kép) és a kis poszáta (S. curruca) képviseli, de jórészt a bozótosokban vagy kisebb fák ágvilláiba építi zacskószerű fészkét az őszapó is. A gyepszintben fészkelő énekesmadarak közül a Botanikus Kertben is gyakori csilpcsalpfüzikét (Phylloscopus collybita) és a vörösbegyet (Erithacus rubecula) említhetjük.

4. kép: Feketerigó (Turdus merula)

5. kép: Énekes rigó (Turdus philomelos)

6. kép: Barátposzáta (Sylvia atricapilla) család

A másodlagos odúlakó (odút nem készítő) fajok főként a nagy fakopáncs által vésett odúkra vannak utalva. Emellett több, mint 100 kihelyezett mesterséges madárodút is találunk a Botanikus Kertben. A legkisebb, mindössze 28 mm röpnyílású, A típusú madárodúk (10 darab) elsősorban a kistermetű cinegefajok – mint a barátcinege (Poecile palustris) (7. kép), a kékcinege (Cyanistes caeruleus) és a fenyvescinege (Periparus ater) – megtelepedését segítik elő. A 35 mm röpnyílású, B típusú odú (8a. kép) a mesterséges odúk közül a legszélesebb körben használt, közel 80 darab van telepítve a Botanikus Kertben. Leggyakrabban a széncinege (Parus major) (9. kép) használja költésre, de alkalmanként a csuszka (Sitta europaea), és az örvös légykapó (Ficedula albicollis) is elfoglalja. A félig nyitott, C típusú odút – amelyből 5 darab található a soproni kampuszon – a házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) használja előszeretettel, de megtelepedhet benne a szürke légykapó (Muscicapa striata), valamint a házi veréb (Passer domesticus) (10. kép) is. Utóbbi faj részére 3 darab, úgynevezett veréblakótelep is kihelyezésre került. A nagy (55-60 mm) berepülőnyílású, D típusú odúból (8b. kép) 6 darab áll rendelkezésre, ezeket elsősorban a seregélyek (Sturnus vulgaris) használják. Különleges odútípus (8c. kép) szolgál a fakuszok (Certhia spp.) megtelepítésére. Ezek a fajok előszeretettel fészkelnek be a leváló kéreg alá, a fakuszodú segítségével pedig ezt a ritka mikroélőhelyet igyekszünk mesterségesen létrehozni. A nagyméretű bagoly-költőláda (8d. kép) – amelyből 5 darabot találunk a Botanikus Kertben – a macskabagoly megtelepítésére szolgál. Emellett 3 darab speciális, henger alakú kuvikodút is kihelyeztek a kisebb termetű bagolyfélék esetleges megtelepedésének elősegítésére.

7. kép: Barátcinege (Poacile palustris)

8. kép: Kihelyezett odúk a Botanikus Kertben: (a) B-típusú odú; (b) D-típusú odú; (c) fakuszodú; (d) macskabagoly-láda

9. kép: Széncinege (Parus major) fiókák B típusú mesterséges odúban

10. kép: Házi verebek (Passer domesticus)

A lombkoronaszint ugyancsak változatos énekesmadár-közösségnek biztosít fészkelési lehetőséget. Bár a rekedtes, károgó hangja alapján nem feltételeznénk, de a vetési varjú (Corvus frugilegus) (11. kép) is az énekesmadár-alakúak rendjébe tartozó, telepesen fészkelő madár. A Botanikus Kert platánfái adnak otthont fészektelepüknek, amely jelenleg 15-20 párból áll. További fészkelő varjúfélék a területen a szajkó (Garrulus glandarius), vagy népies nevén mátyásmadár, valamint az épületek zugaiban költő csóka (Corvus monedula). Lucfenyőkön fészkelnek hazánk legkisebb madarai, a királykák (Regulus spp.). A Botanikus Kertben mindkét fajuk, a sárgafejű- (R. regulus) és a tüzesfejű királyka (R. ignicapilla) egyaránt rendszeresen megjelenik. Számos pintyféle is költ a területen, melyek közül a leggyakoribb az erdei pinty (Fringilla coelebs), de előfordul még fészkelőként a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes), a tengelic (Carduelis carduelis), a zöldike (Chloris chloris) és a csicsörke (Serinus serinus).

11. kép: Vetési varjú (Corvus frugilegus) fészektelep

A tavaszi- és őszi vonulás során, valamint a telelési időszakban emellett több érdekes fajjal is találkozhatunk. Ilyenek például a fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes), a szőlőrigó (Turdus iliacus), a fenyőpinty (Fringilla montifringilla), a csíz (Spinus spinus), valamint a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) (12. kép). A madarak áttelelését több madáretető és a rendszeres téli etetés is segíti.

Prof. dr. Winkler Dániel

12. kép: Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) hím