1. kép: Fogoly (Perdix perdix)
A fogoly zárttéri tartása a Botanikus kertben
A fogoly (Perdix perdix) hazánk egyik emblematikus apróvadfaja. A külterjes (extenzív) mezőgazdálkodás körülményei közepette, a 20. század első évtizedeiben olyan jelentős példányszámban élt hazánk területén, hogy az éves vadászati teríték egyes években elérte/meghaladta a 800.000 példányt. Az észak-amerikai kontinensre is hazánkból telepítették be a hatalmas prériterületekre, ahol mindmáig magyar fogolynak (’Hungarian Partridge’) nevezik.
Az intenzív mezőgazdálkodás uralkodóvá válása következtében hazai állományai jelentősen megritkultak, mára állományát mindössze néhány ezerre becsülik hazánkban. Vadászhatósága is csak tenyésztett/kibocsátott állományok esetén lehetséges. A Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézet közel egy évtizede folytat vizsgálatokat a mesterséges tenyésztés kisüzemi módszerekkel lehetséges megvalósításáról, mely alapul szolgálhat a megfogyatkozott állományok mesterséges kiegészítésére, a kipusztult állományok pótlására. Ennek keretében a Botanikus Kertben tartjuk a tojó törzsállományt (párokban, hiszen a fogoly monogám madár), majd az intézeti laborban keltetőgépekben keltetjük a tojásokat, illetve neveljük 4 hetes korig a csibéket. Ezt követően kerülnek a növendék madarak a Botanikus Kertben található röptékbe/volierekbe. Célunk a takarmányok hasznosulásának vizsgálata, emellett olyan módszerek kidolgozása, melyek segítségével erős, a kibocsátást követően életképes madarakat tudunk nevelni.
2. kép: Fogoly törzsállományunk télen
3. kép: Volierjeink
Tesztként a fogoly mellett a hazánkban néhány éve telepíthető vörös fogoly (Alectoris rufa) tenyésztésével is foglalkozunk. E faj elsősorban az Ibériai-félszigeten és Franciaországban őshonos, de számos országba telepítették vadászati céllal. Érdekessége, hogy monogám faj, és jó adottságú években 2 fészekaljat rak a tyúk, melyből az egyiket a tyúk, másikat a kakas költi ki és neveli fel.
4. kép: Vörös fogoly (Alectoris rufa)
Készítette: Prof. Dr. Jánoska Ferenc